Fogadjunk, hogy azért kattintottál, mert biztos vagy benne, hogy nincs is tíz tévhit a Balatonnal kapcsolatban. Pedig van, és az még nincs is köztük, hogy cápa vagy krokodil is él a tóban! (Nem él.)

1. A hekk balatoni halfaj

De még mennyire nem az! A szerencsétlen még csak nem is édesvízi. A balatoni büfék kedvence tengeri ragadozó, eredeti nevén hake, és nem egy különösebben sokra tartott halfajta. A csacsihalként is ismert jószág (ki enné meg ilyen néven? csacsihal?) kellemes ízű és gyakorlatilag szálkamentes, a hús szinte egyben leválik a csontról, mindannyiunk nagy örömére.

Hogy akkor mégis hogyan került Magyarországra? Nem tudjuk, de nem bánjuk. Nos, alighanem a magyar édesvízi halak 60-as évekbeli túlzott exportja miatt „kaptuk cserébe”. (Bár a hekket már a 20-as 30-as években árulták a pesti Duna-parton.) Ám hogy kinek volt az az amúgy zseniális ötlete, hogy ezt a nem túl markáns ízű, ugyanakkor könnyen süthető és ehető halat a Balcsin kezdje árulni – nem tudni. Hozzánk leginkább Argentínából érkezik, fej és farok nélkül, fagyasztva. A feje amúgy elég randa, nem is kéne.

Amúgy mi magyarok kevés halat eszünk (jóval többet kéne, kitűnő egészségbiztosítás), ám hekkből 4-5 kilót is magunkba tömünk évente. Ennél csak a spanyolok jobbak, a maguk hat kilójával. A hekk németes (és németek által is könnyen kiejthető) neve miatt tényleg olyan, mintha a miénk lenne.

2. A Zimmer Frei magyar rémszöveg

Annyira primitívek vagyunk, hogy még németül se tudunk rendesen – sokan mondják ezt a Balaton mellett minden második házon látható Zimmer Frei feliratok láttán. Nyelvtanilag a dolog tényleg nincs rendjén, hiszen helyesen a szabad szoba „freies Zimmer” lenne, de a Zimmer Frei speciel tüchtig német egyszerűsítés.

Szabad vagy, Feri? Ausztriában és Németországban is számos Zimmer Frei táblát láthatunk, és nincsenek kétségeink afelől, hogy arrafelé mégiscsak tudnak valamicskét németül. A magyar persze ezt is a maga képére formálta, így lett a Zimmer Frei-ből viccesen Zimmer Feri, hiszen annak legalább „van értelme”. Ezzel a címmel Tímár Péter forgatott egy, majd még egy, a balatoni szállásokat és szállásadókat kifigurázó filmet. Az elsőt itt meg is nézheted:

3. A Balaton drágább, mint a horvát tengerpart

Nem igaz. Persze a drágaság sok mindentől függ. Ha itthon szállodába megyünk, akkor bizony még igaz is lehet, a Balaton és a Balaton környéki sokcsillagos hotelek valóban méregdrágák. (Tudja amúgy valaki, hogy milyen drága a méreg?) Ha azonban a magánszállásokat vetjük össze, akkor szinte nincs is különbség. Az utazási költség nyilván alacsonyabb, ha a Balatonra megyünk, a kaja pedig…nos, ez csak rajtunk áll.

Halászlé vs herkentyűk. Ha Horvátországban egy hétig bureken élünk (persze csak azért, mert a többi péksüti nevét nem tudjuk kimondani), míg a Balatonon hekk-lángos-jégkrém kombón, akkor déli szomszédunknál olcsóbb a kaja, viszont ha kint esténként kizárólag tengeri herkentyűket tömünk magunkba, itthon meg balatoni halakat, akkor nagyjából egálra jövünk ki. (Pláne, hogy a balatoni éttermek a tömeges munkaerő-elvándorlás miatt nem lettek olcsóbbak az elmúlt években.) A horvátoknál nincs klasszikus strandkaja, úgyhogy észnél kell lenni, mit kapunk be és mikor.

4. A németek menekülnek a menekültek elől

Egy éve elterjedt, hogy a németek tömegesen menekülnek a Balatonra a németországi menekültek elöl. Erről a Bayerische Rundfunk bajor tartományi közszolgálati televízió riportja számolt be, de persze kiderült, a Balatonnál erről mit sem tudnak. Tömeges jelenségről biztosan nincsen szó, de németek (hollandok, osztrákok) szívesen vásárolnak ingatlanokat Magyarországon – akár nosztalgiából is.

5. Az NDK-s lányok csúnyák voltak

A 70-es, de főként a 80-as években rengeteg NDK-beli nyaralt a Balatonon. Részint mert nekik abszolút menő hely volt (nem utazhattak a keleti blokkon kívülre), részint pedig mert itt sokan találkozhattak nyugati rokonaikkal. Igaz, ezek nem voltak felhőtlen találkozások, kiderült ugyanis, hogy a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi rendesen megfigyelte állampolgárait a Balatonon is. Durva, de az utazó csoportokban egy ember biztosan ügynök volt. Ekkoriban évente 1,5 millióan látogattak a Balatonhoz Kelet-Németországból, a magyar fiúk pedig igen népszerűek voltak a keletnémet lányok között.

És bizony, ha mindegyik csúnyácska lett volna, akkor aligha szövődtek volna egy-kétheti (szigorúan üdülési turnushoz kötött) szerelmek, amelyek azután pár hónapig tartó levelezésbe fulladtak végül. Ráadásul (bármilyen furcsa) a keletnémet lányok és nők szexuálisan sokkal nyitottabbak voltak a magyaroknál, így a balatoni NDK-invázió mindkét félnek kölcsönös előnyökkel járt.

6. Az épületek miatt tűnt el a tihanyi visszhang

Hahó! Egyrészt nem tűnt el, másrészt nem az épületek miatt volt kisebb visszhangszünet, hanem a visszhang-pont és az apátság közti területen túl magasra nőtt fák miatt, amelyek valóban lefogták a hangot a hangcsatornában. Amúgy a tihanyi visszhang csak a 18. század közepe, a jelenlegi apátság felépítése óta létezik, korábban nem létezett a jelenség, mindezt csak azért fontos megjegyezni, mert ezt is rosszul tudják sokan és úgy gondolják, ez valami ősi, középkori legenda csupán.

7. Nem lehet inni a Balatonból

A Balatonról sikk volt azt mondani, hogy koszos, különösképp a nyolcvanas években. Maróthy László, akkori környezetvédelmi miniszter ezért a tó közepén a Hét című tévéműsor kamerája előtt jó mélyre leeresztett egy poharat, majd kortyolt egyet a Balatonból. Az esetből ma mémcunami lenne, sajnos azonban felvétel sincs róla. Egy biztos, Maróthynak kutya baja nem lett a balatoni víztől, ma is jó egészségnek örvend. Hogy ma lehet-e inni a Balatonból, megítélés kérdése.

Csak óvatosan! A szakemberek szerint évek óta kiváló minőségű a víz, de azt nem javasoljuk senkinek, hogy a strand közelében sok száz fürdőző között kóstolja meg, a vízben lehet naptej, szemét, és igen, pisi is. De beljebb, ahol már senki sem fürdik, a víz valószínűleg iható – ha nem is olyan tiszta, mint egy erdei forrás, de bajunk nem lesz tőle. (Mondjuk ezzel nem is tettünk az egészségünkért. Ha beúsztunk, na, akkor igen.)

8. A gaszronómia alja

Sokak szerint a Balatonon nem lehet normális kaját enni, csak ha magunk főzünk az apartmanban, kétes tisztaságú edényekben. Még egy tévhit. Az elmúlt években sorra nyitnak a jobbnál jobb éttermek a Balatonon, tehát nem kell feltétlenül a 80-as évekbeli magyar vendéglátás rémkorára gondolni, ha a „balatoni étterem” szókapcsolat jut eszünkbe. De persze igen, még ma is üzemelnek ilyen egységek – a legklasszikusabbak a nádfedeles csárdák, melegített kajákkal. Ugyanakkor egyre több a menő hely. Még akkor is, ha necces, hogyan lehet két-két és fél hónap szezon alatt gazdaságosan üzemeltetni egy éttermet a Balatonon.

Ráadásul már a strandokon is felbukkannak izgalmas helyek. És az sem feltétlenül igaz, hogy egy hekket, egy velős pirítóst egy lángost vagy egy palacsintát ne lehetne egy 70 fokos bódéban istenien megcsinálni: bizton állíthatjuk, van olyan strandbüfé, ahonnan haza is vinnénk palacsintát. És az egyszerű is lehet nagyszerű, ha például az északi parton jártok, semmiképp ne hagyjátok ki a gyulakeszi Autós Pihenő (!!!) névre hallgató békebeli helyet, a velős pirítósuk valami isteni.

9. A Balaton kiédesült tengerszem

Hát nem. Nem egy tengermaradvány, amiből eltűnt a só. Egykor valóban itt hömpölygött a Pontusi-tenger, de ennek mára nyoma sincs. A tavat a beömlő vizek hordaléka lassan feltöltötte, ez az üledék lett a Balaton vízzáró rétege. Később, az utolsó eljegesedés idején észak–déli és erre merőleges törések formálták a területet, és ebből alakult ki a mai Balaton medre, aztán a csapadékvíz összefolyásával, 22 ezer évvel ezelőtt maga a tó is. Ettől még hívhatjuk magyar tengernek, de sót csak a büfék pultján lelünk, igaz, ott fokhagymát is.

10. A név német eredetű

Rengeteg német eredetű szavunk van, de a Balaton speciel nem tartozik közéjük. Nem a Plattensee magyarítása a név, az ugyanis meglepő módon szláv eredetű: a „blato” (mocsár, láp, sár) szóból ered. Amúgy egykori, latin neve, a Lacus Pelso is sekély tavat jelent. A Plattensee is azt jelenti: „lapos tó”, hangzásában is közel áll a szláv névhez. Könnyen lehet, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott, azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek.

Na ugye, hogy van 10? És hogy szokás szerint kicsit hazabeszéljünk, sokak fejében olyan tévhit is él, hogy a Balaton cseppet sem veszélyes. Pedig a déli parton fejest ugrani, az északi partot délinek gondolni, felhevült testtel vízbe ugrani, gumimatracon elszunyókálni, úszni tudás nélkül vizibicikliről a tó közepén leugrálni, viharjelzés ellenére úszni indulni, hullámokban úszva vizet nyelni, napszúrást kapni – mind-mind eléggé veszélyes.
Úgyhogy egy balesetbiztosítás sosem árt.

Ez nem tévhit.
Ez tény.

blogEz is érdekelni fog