Birtalan Bertalan biztosítási csalást tervez! Szüksége van egy kis plusz pénzre, ezért meglépi, amit a legtöbben elvből nem tennénk. Vajon lebukhat? Melyik módszerrel van több esélye, és miért éri meg neki? A biztosítási csalások itthon is előfordulnak, a lebukásért viszont börtön jár!

Kezdjük azzal, hogy a mi Birtalan Bertalanunk nem létezik, és hogy bármilyen hasonlóság valós személyekkel csupán a véletlen műve. Ettől függetlenül sok hozzá hasonló ügyeskedő szaladgál most is az utakon, és ők ezt a kérdést teszik fel maguknak: Lehet-e pénzkeresti lehetőség egy biztosítás? Mostani cikkünkben arra a keressük a választ, hogy melyik a leggyakoribb biztosítási csalás Magyarországon, és hogy mivel próbálkoznak a csalók, ha egy kis plusz bevételhez szeretnének jutni. Vagy épp sokhoz. Merthogy fiktív főhősünk, Birtalan Bertalan azokat az opciókat tekinti át, amikkel irigylésre méltó összegeket kasszírozhat, de mindezt a te károdra! Lévén egy csalás nemcsak a biztosítónak rossz, hanem a szabályokat betartó ügyfeleknek is.

Top 3 biztosítási csalás?

Amennyiben a Magyarországon elkövetett biztosítási csalásokat népszerűségük szerint rangsorolnánk, úgy azt látnánk, hogy a gépjárművekkel való visszaélés olyan túlerőben van (és akkor fórral aranyérmes), mint Hosszú Katinka vagy Kozák Danuta a saját számában (az olimpián). A második helyért kiosztható ezüstérmet a lakásbiztosítások kapják, amik továbbra is közkedveltek a nyerészkedők körében. A társasházakkal kapcsolatos visszaélés külön alkategória, lévén sokan próbálnak azzal trükközni, hogy biztosítóról biztosítóra vándorolva akarják felújíttatani a régi épületeket. Kiváló példa erre, hogy egy csőtörés esetén a biztosító 6 métert fizet, ami évi 10 csőtörésnél 10 év alatt 600 méter is lehet, és akkor még nem szóltunk a falak újrafestéséről. A harmadik hellyel viszont már gondban vagyunk, hiszen a vagyon- és felelősségbiztosítás mellett az életbiztosítás is kínálhat lehetőségeket egy kis trükközésre, de utóbbi esetben visszatartó erő, hogy az emberek nem szívesen okoznak maguknak sérülést azért, hogy egy kis pénzhez jussanak.

A kevés kivételt jelentő hír a napokban érkezett, hiszen kiderült, hogy egy vietnámi nő több tízmillió forintnak megfelelő összeget szeretett volna a biztosítójától kapni azzal az indokkal, hogy egy vonat megcsonkította. Utólag derült ki, hogy a végtagjait valójában egy ismerőse vágta le. A próbálkozás vége nagy valószínűség szerint börtön lesz. Így járhat az a magyar férfi is, aki 2014-ben feküdt a vonat alá 14 darab, a csalás szándékával kötött biztosítással a háta mögött, hiszen ellen vádat emelt az ügyészség.

Az utasbiztosítás és az egészségbiztosítás ritkábban kerül fel dobogóra, hiszen ezeket üzletszerűen (folytatólagosan) nálunk nehezebb elkövetni. Kisebb stiklik persze előfordulhatnak, és az egészségbiztosítás egyes külföldi országokban rendkívül komoly problémát generál a biztosítóknak.

A biztosítási csalások múltja és jelene

Más volt a világ a „boldog békeidőkben”, még a rendszerváltás előtt: a biztosítási csalásokat nem korlátozta a digitális technika, és a nagybani ügyeskedésnek alig szabott gátat valami. Akkoriban még a magyar állam fedezte a kárigényeket, és a korszak Birtalan Bertalanjai akár a kisebb eseteknél, önállóan is össze tudtak játszani a kárszakértőkkel. Az autós és ingatlanos stikli már akkoriban is virágzott, de aranykor volt 90-es évek eleje, amikor csúcsot döngettek a gépjárműveket érintő visszaélések.

A Suzukik „ellopásával” (és külföldi értékesítésével) a csalók komoly összegeket tehettek zsebre, szerencsére ez idővel a rendőrségnek és a biztosítóknak is feltűnt, és 1994 és 1996 között 60 ember ellen indítottak eljárást. Ennek meg is lett az eredménye: hatodára csökkent a suzukis állopások száma.

A gazdasági világválság is megdobta a csalások számát, de a digitális technika egyre jobban beszorította a lehetőségeket, és a csalók elkezdtek a kisebb kockázattal járó, tutinak tűnő módszerek felé fordulni. Merthogy a gyanús eseteket a megfelelő minőségű fotók, a kárigények nyilvántartása és az egyéb biztosítói trükkök ki tudták szűrni. Például a számítógépes rendszer segített abban, hogy kiderülhessen, egy lakcímről akár 5-6 különböző néven is bejelentettek már egy káreseményt. Emellett nehezebb lett bevonni a kárszakértőket is (a jobb kiválasztás, valamint az ellenőrzés miatt), és bár a Nemzeti Nyomozó Iroda többeket is a vádlottak padjára ültetett, a szigorú feltételek miatt a lehetőségek beszűkültek.

Másrészt ki akarja kockáztatni biztos állását és szabadságát?

Persze ettől a biztosítási csalások a mai napig komoly kockázatot jelentenek, és amíg van biztosítás, addig lesznek ügyeskedők, mint mindig, mindenhol. Ráadásul ne érezzük azt, hogy ez csak hazai probléma, hiszen az Egyesült Királyságban 2012-ben 1,1 milliárd fontra rúgott a felderített csalások értéke, míg Olaszországban olyan súlyos volt egy időben a helyzet, hogy a kormánynak is be kellett avatkoznia.

Az aranyérmes csalási forma: az autó

Az autóbiztosítással való visszaélés nem mai találmány, de a használtautók forgalmának növekedése és a „nagy profit” lehetősége miatt az utóbbi években több lett a csaló. Nem véletlen, hogy a mi főhősünk, Birtalan Bertalan is először emellett döntött, és néhány gyors kalkulációval számba vette a lehetőségeket.

Pro és kontra: miért éri meg, mik a buktatók?

A biztosítási csalásoknak akár a kétharmadát is kitehetik a gépjárművek káreseményeivel kapcsolatos ügyeskedések, és egyre többen foglalkoznak ezzel életvitel- és üzletszerűen. Gyakori a csoportosan elkövetett csalás, az autópiac válsága és a gyors kereseti lehetőség miatt pedig a volt biztosítós alkalmazottak közül egy sor szakmabeli állt a csalók közé. A leggyakoribb trükkök, avagy miképp juthat pénzhez a mi Bertalanunk:

• Szándékos károkozás, avagy jó állapotú gépjárművek összetörése, majd helyreállítás után ép autóként való eladása. A javítási összeg természetesen kisebb, mint amit bejelentenek a csalók kárigényként (a biztosítók ilyenkor a CASCO-önrészt is levonják). Sokszor olyan profi a munka, hogy még a festékmérő sem lát semmi gyanúsat. A töréskor ügyelnek arra, hogy csak a szükséges mértékű legyen a sérülés.
• Gépjárművek ellopása a tulajdonos beleegyezésével, majd a biztosítási összeg felvétele (a biztosítás ilyenkor lopáskárra szól). Az autót ezután külföldön adják el, vagy szétszerelve alkatrészenként értékesítik. Részlopásos csalásról akkor beszélünk, amikor a gépjárműnek „csak” egyes alkatrészeit lopják ki, majd azokat értékesítik fű alatt a biztosítási összeg felmarkolása után.
• Gyakori még, hogy egy megtörtént kárt felhasználva próbálnak nagyobb összegű kártérítést kicsikarni. Értelemszerűen, ezeket általában nem bűnszövetkezetek, hanem a magasabb kártérítéstől megrészegült magánszemélyek követik el.
• Amatőr dolognak tűnhet, de próbálkoznak az utólagos CASCO-kötéssel, amikor a kár megtörténte után próbálnak biztosítást szerezni egy gépjárműre. Ilyenkor egy típusában és színében hasonló autót szereznek a csalók, majd később kicserélik azt. Szerencsére a biztosítócégek összeköttetésben állnak a szakszervizekkel, így az ilyen csereberék gyorsan kideríthetők.

Milyen összegekről beszélünk?

A Nemzeti Nyomozó Iroda szerint rengeteg ilyen csalásra specializálódott bűnszövetkezet létezik, az egyik felderített esetben például egy kiterjedt bűnbanda:

• 42 csalással
• 422 millió forintnyi kártérítést szerzett,
• és munkájukat segítették elektromos szakemberek, fényezők és üzletkötők is.

Évente akár tízmilliárd forintnak megfelelő összeg is lehet, amit a csalók ellopnak, és az erre szakosodott bűnözők egy kocsin akár négyszer is nyerhetnek:

• először kiszerelnek bizonyos elektromos alkatrészeket, majd bejelentik a kárt;
• másodjára összetörik az autót (kisebb mértékben);
• harmadik lépésben igyekeznek elérni a totálkárt;
• utolsóként pedig jöhet az autó ellopatása.

A végeredmény? Egy új autó árának 5-10-szeresét is megkereshetik.

Otthon, édes otthon

Az ezüstérmes biztosítási csalási forma az a lakásbiztosítás, amely a gépjárművel szemben nem igényel különösebb befektetést, és néha elég néhány számla pár drága műszaki cikkről, hogy beinduljon a trükközés. Ennek megfelelően szervezett bűnözői körök helyett még inkább magánzók próbálkoznak vele, hogy egy kicsit feltornázzák anyagi lehetőségeiket. A mi Birtalan Bertalanunk sem gondolkodik abban, hogy összeáll a haverokkal nagybanizni, ehelyett inkább egyszeri plusz bevételt lát a lehetőségben. A lakással kapcsolatos visszaélések nem érhetik utol az autós csalásokat, de a biztosítóknak még ilyenkor is figyelniük kell a bevett módszerekre:

• tényleges kár nagyobbnak történő beállítása;
• szándékos károkozás (betörés, csőtörés vagy lakástűz).

Szerencsére a szándékos károkozás könnyedén kimutatható, és a szakértők elég dörzsöltek már ahhoz, hogy átlássanak az ilyen trükkökön.Nem szabad elgondolkodni az első opción sem, hiszen ha valaki a káresemény után nagyobb összeget jelent be, az büntethető. Szintén visszaélésnek számít, amikor egy adott káreseményre több oldalról hív le kártérítést a biztosított (például a lakásbiztosítási alapból és a társasházi biztosításból).

Hogyan reagálnak a biztosítók?

Értelemszerűen úgy, hogy megpróbálják felderíteni a visszaéléseket, és komoly erőforrásokat áldoznak a csalások felderítésére. Szükség is van erre, lévén a biztosítási csalások akár a kárbejelentések 5-10 százalékát is kitehetik. A gépjárművekkel kapcsolatosan az átlagos kártérítési összeg 400 ezer forint is lehet.

De hogy védekeznek a biztosítók a visszaélések ellen? Lássuk:

• Számítógépes nyilvántartási rendszert használnak, amely kiszűri a rizikós káreseményt, és amelyben rendszám vagy akár személyes adat alapján is lehet keresni. A csalási analitika segítségével könnyedén észre lehet venni a gyanús pontokat.
• Magánnyomozókat, exrendőröket és igazságügyi nyomozói gyakorlattal rendelkező munkatársakat alkalmaznak, hogy megfigyeljék a gyanús eseteket. A szakértők képesek megállapítani, hogy egy adott sérülést mi okozott, és még szoftveres szimuláció is segíthet nekik eldönteni, hogy valóban baleset történt-e.
• Független kárszakértői irodákkal dolgoznak, ezekszakembereit nehezebb rávenni a csalásra (alapos pszichológiai tesztnek vetik őket alá, és még hazugságvizsgálatot is végezhetnek rajtuk).
• Adatot nyerhetnek ki a Belügyminisztérium nyilvántartójából is,  mely segíti a csalások felfedezését).
• Még a Facebookot is használhatják, hogy kiderítsék, kapcsolatban van-e bizonyos személyekkel az illető.

Talán ezért is érthető, hogy egy-egy kárelbírálási folyamat viszonylag sokáig tart, hiszen a biztosítónak fel kell mérnie az adott eseményeket, hogy ki lehessen szűrni és meg lehessen előzni a visszaéléseket. A biztosítók ugyanis rossz példát mutatnának, ha egy-egy káresemény utáni kifizetést könnyelmű és felszínes vizsgálódásokhoz kötnének. Ahogy lentebb is írjuk majd, a csalások visszaszorítása mindkét félnek érdeke.

Nem ez az év biznisze!

Azt nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem jó ötlet a biztosítási csalás, hiszen nagy az esély arra, hogy (előbb-utóbb) lebukik az ember. Ha ez nem volna elég, az ilyen visszaélés a büntetőjogi kategória alá tartozik, és a jogtalan haszonszerzés börtönnel büntethető, üzletszerűleg elkövetve pedig akár 10 évről is beszélhetünk.

A különböző biztosítási csalások megakadályozása ráadásul mindannyiunk érdeke. Ne feledjük, hogy ha ezek nagy része felderítetlenül maradna, akkor idővel az a biztosítási díjak emelkedését eredményezné.

Nem csak a biztosítótársaságokat éri veszteség, hiszen a biztosítók és a biztosítottakközös hajóban eveznek, és közös érdek a tisztaság.

blogEz is érdekelni fog